Üdvözlöm weboldalamon!

Grozdics Judit

játékgyűjtő vagyok.

Nevem Grozdics Judit. 1955-ben születtem, két felnőtt fiam van, és már nagymama is vagyok.
Amikor én voltam kislány, még közel sem volt ekkora választék a nálunk kapható babákból,
és más játékokból, és egy-egy kislánynak csak egy-két babája volt általában. Nekem sem
volt sok babám, de mindig szerettem babázni. Gyűjtő szenvedélyem nem is ekkor kezdődött,
hanem sokkal később.Az első gyermekem születésekor örültem, hogy fiú, és megterveztem,
hogy a második majd kislány lesz. Hát ez nem így alakult, 6 év múlva ismét kisfiam
született. Tulajdonképpen ekkor kezdődött a gyűjtési időszak, vagyis 1980-tól.
Egy kislánynak hosszú haja van, frizuráit lehet díszíteni csatokkal, masnikkal, gyöngyökkel,
szép fodros ruhácskákat lehet adni rá, csillogó ékszereket, és mindez nagyon hiányzott
nekem. Azzal próbáltam ezt a hiányt betölteni, hogy babákat kezdtem vásárolni. Nem csak
vásárolni, hanem ezt kértem minden lehetséges alkalomra barátaimtól, rokonaimtól a
különböző ajándékozási ünnepekre. Szerettem gyönyörködni bennük, szép ruhákat varrni
nekik, fésülni a hajukat. Ahogy telt az idő, már egyre bővült a játékválaszték is, itt
is lehetett Barbie babákat kapni. Igaz, akkor még nagyon drágák voltak.
Titkon azt reméltem, hogy ha lesz majd egy kislány unokám, akkor mindent neki ajándékozok.
Hát persze, hogy fiú unokám született! Természetesen nagyon szeretem, de a vágy egy
kislány gyermek iránt nem múlt el a mai napig. Gyűjteményem szépen gyarapodott az évek
során, és egyre nagyobb jelentőséggel bírt számomra. A piacokon is nagyobb választékban
jelentek meg a babákhoz tartozó gyönyörű házak, bútorok, egyéb kiegészítő játékok.
Teljesen lenyűgöztek, de csak később állt módomban ezeket is vásárolni. Nagyon sokan
gyűjtenek babákat, de csak nagyon kevesen gyűjtik a babákhoz tartozó kiegészítőket. Ennek
egyik oka a nagy helyigény. Magam is csak akkor kezdtem begyűjteni a házakat, bútorokat,
mikor már a körülményeim ezt megengedték, hogy biztonságosan elhelyezhessem őket.
Így aztán visszamenőlegesen már csak használtan juthattam hozzá a korábban gyártott
darabokhoz. Minden aukciós oldalon, és használt cikk piacon vadásztam ezekre a játékokra,
tulajdonképpen ekkor vált igazán szenvedélyemmé a gyűjtés. Eleinte kiraktam a házakat,
szobákat a lakásban, de később már nem fértek el. Ennek ellenére igyekeztem továbbra is
beszerezni olyanokat, melyek még nem voltak meg, és igazi csemege volt számomra, ha
egyedi készítésű játékokat találtam. Gyűjteményem olyan méreteket kezdett ölteni, hogy
kénytelen voltam szétszedni, és dobozokban tárolni a szebbnél-szebb kiegészítőket is.
Így persze már én sem tudtam bennük gyönyörködni. Nagyon örültem minden vásárlásnál,
főleg a pár forintért aukción megnyert játékoknak. Ez még nagyobb lendületet adott a
gyűjtéshez, és azon vettük észre, hogy a lakásban már alig tudunk közlekedni a dobozoktól.
Ha jöttek hozzánk gyerekek, nem lehetett innen haza vinni őket. Semmi nem tudott olyan
boldoggá tenni, mint a gyermekek arca, amikor ámuldozva nézelődtek, azt sem tudták
melyiket csodálják, nézzék, melyikkel játszanak, a bőség zavarában. Ez volt az egyik,
amiért a kiállításra gondoltam, de egyre inkább szerettem volna kirakva látni az összes
játékot. Végül elhatároztam, hogy kiállítást szervezek, és ott a magam, és mindenki
örömére végre mindent kirakhatunk és gyönyörködhetünk a szépségekben, valamint egy
játszóházban lehetővé tennénk azt is, hogy a gyerekek közvetlenül is tudjanak játszani
olyan, és/vagy hasonló játékokkal, melyek a kiállításon is láthatók. Így a látvány
mellett a szórakozás is élményt adhat nekik. Mivel gyűjteményemnek retro darabjai is
vannak, így a felnőtt közönség is viszont láthatja gyermekkori élményeinek tárgyait.
Nagy szeretettel készültem rá, ez lett az álmom. Kiállításom érdekes történetét külön
blogban írom meg azoknak, akiket ez részleteiben érdekel.